A dán nagykövetség tette ki a következő cikket a közösségi oldalára azzal a címmel, hogy az Aarhus modell. Nagyon érzékletesen le van írva mindaz, amivel egy muszlim fiatalnak egy nyugati világban szembe kell néznie, a radikalizáció okai, illetve az a mentorprogram, amit a dán város rendőrsége talált ki és tart fenn, hogy megakadályozza a muszlim fiatalok elradikalizálódását.

Hogyan tudott egy dán város muszlim fiataloknak segíteni abban, hogy hátat fordítsanak az ISIS-nek?

2012-ben egy szokatlan telefonhívást kapott egy dán város, Aarhus rendőrsége. Aarhus egy tiszta, rendezett, nyugodt város, viszonylag kevés bűncselekménnyel. A betelefonáló mondanivalója viszont gyorsan felkeltette a helyi rendőrök figyelmét. A vonal végén egy fiatal fiú szülei voltak, akik kétségbeesve hívtak, mert eltűnt a fiúk - emlékezett vissza Thorleif Link, az egyik szolgálatot teljesítő rendőr. A fiú egyik napról a másikra hirtelen eltűnt, ahogy fölébredtek, nem találták az ágyában.

A rendőrök összeszedtek minden nyomot, információt az eltűnt fiúval kapcsolatban. Egy tini volt, aki a helyi középiskolába járt és egy nagyobb bevándorolt, muzulmán közösségben lakott a városon kívül. De még mielőtt a rendőrség tovább tudott volna nyomozni, kaptak még egy hívást egy másik fiatal fiú szüleitől. Az ő fiúk is eltűnt.

Mi az isten történik itt? - kérdezte Allan Aarslev, az aarhuisi rendőrség rendőrkapitánya.

Miután a rendőrség beszélt a szülőkkel és körbekérdeztek a környéken, hamar rájöttek, hogy a két fiatal fiú elutazott Szíriába. Azok között a több ezer európai állampolgár között voltak, akik engedtek az ISIS hívásának és elindultak Szíriába megépíteni az új iszlám államot.

Link és Aarslev bűnmegelőzéssel foglalkoztak, legtöbbször radikális szélsőjobboldaliakkal vagy bűnbandák tagjaival. A globális terrorizmus és az ellene folyó harc teljesen új volt számukra, de úgy döntöttek felveszik a kesztyűt. És így sikerült egy olyan szokatlan - és egyben szokatlanul sikeres - szemléletmódot kidolgozniuk, amely segít a radikalizálódás elleni küzdelemben.

Európa többi része keményen válaszolt azoknak, akik elutaztak Szíriába segíteni az ISIS-nak. Franciaországban bezárták az olyan mecseteket, amelyekről gyanították, hogy szállást adnak radikálisoknak. Anglia az állam ellenségeinek kiáltotta ki azokat, akik elutaztak. Több ország azzal fenyegetőzött, hogy elveszi a kiutazók útleveleit, ezzel egy olyan dolgot visszahozva, ami korábban csak elítélt hazaárulóknak járt.

De a dán megközelítés más volt. Ők világossá tették, hogy szívesen látják viszont azokat a dán állampolgárokat, akik elutaztak Szíriába, és ha hazajönnek megkapnak minden segítséget, legyen szó iskoláról, lakáskeresésről, pszichológus vagy mentor által tartott terápiáról vagy bármiről, ami nekik szükséges ahhoz, hogy teljesen beintegrálódhassanak újra a társadalomba.

A program neve végül Aarhus modell lett. A médiában csak úgy jött le, hogy 'ölelj meg egy terroristát' program, de ez a fajta megfogalmazás sosem tetszett a rendőröknek. Ők úgy látják, hogy egy teljesen gyakorlati döntés hoztak azért, hogy a várost biztonságban tudhassák.

Szerintük, ha keményen lépünk fel egy fiatal, radikalizált muszlimmal az csak még mérgesebbé teszi őket és veszélyezteti a társadalmat. Ha segítünk nekik azzal figyelhetünk is rájuk és egyben óvjuk a város nyugalmát is.

Koppenhága, Dánia

Link és Aarslev ösztönösen megérezte azt, amit a radikalizáció okait kutatók csak később fedeztek föl.

Az első reakciók, miszerint a katonaságnak és a rendvédelemnek kell erőt kifejteni a radikalizálódás ellen, nem vezettek jó eredményre - mondta Arie Kruglansi, a marylandi egyetem szociálpszichológusa, aki az erőszakos extremizmust tanulmányozza. Az effajta válasz csak rögtön gyanúsítotti pozícióba helyezi, korlátozza őket és elősegíti a diszkriminációt és ezzel csak mind növelik a problémát. Ezzel csak még jobban megerősítik bennük a az állandó diszkrimináció érzését amivel motiválják őket, hogy cselekedjenek a társadalom ellen.

Christopher Hopwood, a michigani egyetem pszichológia professzora az úgynevezett nem kiegészíthető viselkedést tanulmányozza. A kiegészíthető viselkedés a szabályszerű, a normális. Ez azt jelenti, hogyha kedvesen bánsz valaki, valószínűleg veled is kedvesen fognak bánni. Ugyanez igaz a barátsagtalánságra is. De a nem kiegészítő viselkedés azt jelenti, hogy valaki kiszámíthatatlanul, váratlanul viselkedik. Például ha valaki ellenségesen viselkedik valakivel és az illető erre barátságosan reagál. Ez egy nem természetes reakció és ez egy bizonyított módja annak, hogy hogyan lehet felpörgetni egy interakciót, ami szokatlan dologgal végződik.

Martin Luther King és Gandhi nem erőszakos ellenállási mozgalmai a legismertebbek példák ezekre. Az Aarhus modell egy másik példa erre. De hogy is néz ki ez a modell valójában? Talán a következő példából, Jamal történetéből világosabb lesz. Jamal nem az igazi neve a főszereplőnknek és mi nem szoktunk álneveket használni, de megkért minket, hogy ne használjuk az igazi nevét. Nem akarja, hogy arról ismerjék meg, hogy ő az az ember, aki majdnem terrorista lett. Jelenleg munkát keres és egy nyugodt életet szeretne. Ez korábban elképzelhetetlen volt számára.

Jamal Szomáliában született, a családja Dániába menekült a szomáliai polgárháború elől. Az ő családja volt az egyetlen fekete muszlim család a környéken és nem volt egyszerű gyermekkora. A gyerekek gúnyolták, kérdezték tőle, hogy ugyanolyan-e mint ők és nevettek rajta. Sok ideig csak verekedéssel, erőszakkal válaszolt a támadásokra, de tudta, hogy ezzel csak csalódást okoz az apjának.

Amikor kicsit idősebb lett, Jamal elhatározta, hogy taktikát változtat. Megpróbál jó gyerek lenni. Sokat tanult, viccelődött az iskolában és végül az állandó stressz helyébe nyugalom lépett. A tanárai és az osztálytársai szerették és elkezdett dán barátokat is szerezni, egyre jobban dánnak érezte magát.

Egyik nap a középiskolában a tanára egy vitát rendezett az iszlámról. Jamal épp akkor tért vissza az iszlám vallás alappillérének számító mekkai zarándoklatról a családjával és túlfűtötte az újonnan megtalált vallási identitása. A vita alatt az egyik osztálytársa azt mondta, hogy a muszlimok 'terrorizálják' a Nyugatot, megölik az embereket és megkövezik a nőket. Jamal elkezdett vele vitatkozni, végül elvesztette a türelmét és azt mondta osztálytársának, hogy az olyan embereknek, mint neked soha nem kellene létezniük.

Miután Jamal ezt kimondta az élete teljesen félresiklott. A tanár elmondta az igazgatónak, aki elmondta a rendőrségnek, akik meggyanúsították Jamalt, hogy ő egy terrorista és kihallgatták. Jamalnak otthon kellett maradnia és így lemaradt az érettségiről is. Végül a rendőrség előtt is tisztázódott az ügye, de már túl késő volt ahhoz, hogy újra letegye a vizsgáit, így újra be kellett járnia néhány tárgyra. Hihetetlenül mérges volt. Miután befejeződött a nyomozás az édesanyja meghalt és ő a rendőrségi nyomozás miatt kialakult stresszt okolta édesanyja haláláért. Úgy érezte, hogy a nyugat elutasítja őt.

Még ugyanabban az évben összetalálkozott néhány muszlim fiatallal, akik hasonló megkülönböztetéseket éltek át. Egyiküknek volt egy lakása, ahol a fiatalok sok időt töltöttek beszélgetéssel, imádsággal és azzal, hogy különböző videókat néztek közösen Anwar al-Awlakiről a híres angolul prédikáló imámról. A barátok sokat beszéltek a dzsihádról és arról, hogy hogyan tudnának Szíriába utazni. Ketten el is kezdték megtervezni az útjukat Szíriába.

Amikor megérkezett Jamal, Link rögtön bemutatta őt Erhan Kilicnek az egyik elsőként felvett mentornak a programba. Kilic szintén muzulmán volt és szintén sok tapasztalata volt gyermekként diszkriminációval Dániában. De az ő élete más irányt vett, mint Jamalé. Kilic eldöntötte, hogy Dániát hazájának fogja tekinteni. Most felesége és két lánya van és sikeresen praktizáló ügyvéd Aarhusban. Kilic volt az, aki az Aarhus program fő üzenetét közvetítette Jamal felé: ha úgy döntesz, otthonra lelhetsz Dániában is.

Ez az, ami különlegessé teszi az Aarhus programot. Nem használ erőszakot, hogy megállítsa azokat, akik Szíriába mennének, viszont megpróbálja megfogni a problémát a radikalizáció gyökereinél. Sok hasonlóság fedezhető fel a megalázottságban és a szélsőséges ideológiák felé fordulásban - mondja Kruglanski. Az olyan szervezetek, mint az ISIS kihasználják azokat az embereket, akik vallásilag, politikailag megkülönböztetett helyzetük miatt, a társadalom szélére sodródnak.

Link és Aarslev programja megmutatta az olyan embereknek, mint Jamal, hogy van helyük az országban.

"Tudtommal Aarhus az első hely a világon, ahol bizonyított szociálpszichológiai elveket használva próbálnak küzdeni a radikális nézetek ellen. Amit Link és Aarslev tett az annyira váratlan volt, hogy rádöbbentette az embereket arra, hogy gondolkodjanak máshogyan a világnézetükról. Azt várják, hogy keményen bánjanak velük. Viszont ennek pont az ellenkezőjét kapják.  Az ehhez hasonló sokk elgondolkoztatja az embereket és ezáltal rájönnek arra, hogy talán rossz volt az a korábbi elképzelésük, hogy a társadalmat ellenségüknek tekintsék. Lehetőséget ad az újragondolásra és az újraértelmezésre." - mondja Kruglanski.

2012-től kezdődően 34 ember ment Szíriába Aarhusból. A rendőrség szerint ebből 6 embert megöltek és tíz jelenleg is még ott van. Abból a 18-ból, akik hazatértek, mindannyian eljöttek Link és Aarslev irodájába, több száz potenciális aarhuis radikálissal együtt, összesen 330-an.

De a program más szempontból is csodálatra méltó: a kezdetek óta egyre kevesebb ember utazik Aarhusból Szíriába, és ez a szám akkor sem nőtt,  amikor Európa más országaiból a kiutazók száma hihetetlenül megugrott. Tavaly, 2015-ben csak egy ember utazott el Szíriába.

A program ennek ellenére még bizonytalan lábakon áll. Egy terrrorista támadás Aarhusban az egész eddigi munkát tönkreteheti. De a rendőrök nem adják fel. Link szerint még mindig nagy a csábítás a fiatal muszlimoknál arra, hogy elhagyják nyugati otthonaikat és csatlakozzanak az iszlám államhoz.

És mi lett Jammallal? Két éve találkoztak a mentorjával és azóta olyan helyeket fedeztek fel Aarhusban, amiket Jamal korábban sosem látott. Ezalatt az idő alatt két barátja még az ominózus lakásból elutazott Szíriába. Az egyiket egy útszéli bomba ölte meg, a másik, egy szintén szomáliai fiú még mindig ott van.

Jamal viszont magabiztosan mondja, hogy ő  dán állampolgár. Visszatérve a múltjára, azt összegezve kijelenti, hogy szerencsésnek érzi magát, hogy akkor a rendőrségtől megkapta azt a bizonyos telefonhívást.

Az eredeti cikk itt olvasható.